Lelki háttér

 

 

Nem szeretnék írni teendőkről, "mihez tartásról", "mit ne tegyünkről". Fontosnak tartom én is az intézkedéseket, racionálisak és szükségesek. Érthetően mindenki erről beszél, már mindent tudunk a fertőzöttekről, számuk növekedéséről, a kézfertőtlenítésről, a kesztyűről, a minimum egy méterről (a kettő még jobb), de a lelki háttérről nem esik szó. Arról, hogy mit érzek, mit kezdjek a félelmemmel vagy rosszabb esetben pánikommal nem igazán beszélnek.

Amiről nem beszélünk, azt általában nem értjük. Persze ennél sokkal több van a felszín alatt, és ha anyagelvű a gondolkodásod, akkor több félni valód van, mint az Istenben vagy akárki (akármi) másban hívőknek. Nekik kevesebb problémájuk akad a halálfélelemmel, ők tudják, hogy nem múlnak el, az életet öröknek tartják. A félelemről nem árt tudni, hogy a vele ellentétes fogalom a szeretet, ők ketten éppen úgy párok, mint a jó és a rossz. Ha képzeletben felültetjük őket egy mérleghintára és a félelem felülre kerül - mint a jelen helyzetben -, akkor a szeretet alábukik. Ebben az esetben nem csak a félelmed okoz gondot, hanem szereteted minimuma is, mert szinte képtelenné válsz bármit is megtenni.

A félelemnek van enyhébb fokozata, amikor szükséges energiát biztosít egy cselekvés elkezdéséhez, a változtatáshoz. Ilyenkor hatása áldásos, mert nélküle nem tennél semmit szorult helyzeted ellen. Most másról van szó. Sokatoknál kemény félelem látszik, amelynek igazi veszélye az, hogy szeretet hiányában nem láttok kiutat. Hiába működik az elmétek, nem képes szeretni, reménykedni, hinni, hiszen az a szív dolga! Biztos vagyok abban, hogy ezt a helyzetet csak szeretettel lehet megoldani, sok egymásra figyeléssel, átlagosnál több kedvességgel, állandó mosollyal.

Bővebben ...

Irigység

Egyezzünk meg abban, hogy irigy ember van, nem is kevés, sőt többséget alkotnak. Persze mindannyian szeretnénk elkerülni ezt a jelzőt, mégis úgy gondolom, hogy egy igen ravasz, fogós kérdésbe ütköztünk. Nagy a homály, nem is vesszük észre, milyen vágyak, kényszerek, sztereotípiák mozgatnak bennünket. Nem is hiszed, milyen kevesen kerülhetik el "a másokkal való foglalkozás" csapdáját. Elég egy okosabb, mint én, miből telik neki, mit tud felmutatni, mire vág fel, miért pont ő... - folytathatnám a végtelenségig, az összes mögött őkegyelme lappang. 

Igyekszel elkerülni, homokba dugni a fejedet, tagadni még a szó létezését is, de ha jól mögé nézel, biztos találsz olyan helyzetet az életedben, ahol igenis irigy voltál. Elismerni sosem fogod, mégis azt tanácsolom, próbálj meg dolgozni magadon, hogy tényleg szabad lehess tőle. Érzelemmentesen, mások dolgával nem törődve, csak önmagadra figyelve tevékenykedj. Ez nem önzés, hisz úgyis egyedül kell végigmenned az úton. A születés és a halál sem többszemélyes játszma. Választhatsz magadnak segítőket, társakat, ellenségeket, de csak a színpadod rendezed be velük, te mindent pont onnan, pont akkor, pont úgy a személyes szűrődön keresztül fogsz látni.

Az irigység együtt jár több tulajdonsággal, magad helyett másokra koncentrálsz, mindent tudni akarsz róluk, de igazán csak azért, hogy beléjük köthess. A kákán is csomót keresel, célod a dominancia mindenek feletti megszerzése.

Bővebben ...

Valószínű vagy lehetetlen?

A véletlen

Az iskolában sokat tanultunk róla valószínűség számítás néven. Emlékszem volt olyan is, hogy a valószínűség közelített a nullához. Láss csodát, mégis megtörtént. Akkoriban még nem elmélkedtem el ezen, a nevelés megtette hatását, nem hittem semmiben, csak abban, amit látok, hallok, tapasztalok vagy kiszámítok.

Ma már nincs így, sok minden történt velem, amelyek gyökereimben változtattak meg. Hiszek már abban, amit nem látok, de érzem a bőrömön (levegő), megálmodom, majd megtörténik, valószínűsége közelít a ... 

Leggyakoribb meglepő történés, a gondolatok megvalósulása volt. Valaki eszembe jutott, és egyszer csak felszállt a villamosra amin utaztam, megcsörrent a telefonom, és tudtam ki hív, jött tőle egy levél, írt egy e-mailt stb. Ez egyik sem egzakt a tudományos nomenklatúrát követve, de ettől függetlenül igaz, egzakt ide vagy oda.

Párommal sokszor kockáztunk, egyik este azt mondta, akkor megyünk lefeküdni, ha négyszer egymás után eltaláljuk, hányas számot dobunk. Felváltva dobtunk, és a saját dobás számát kellett megjósolni. Azt gondoltam, akkor ma nem alszunk, ez tuti nem sikerülhet. Öt perc múlva már mentünk fogat mosni (fluoridmentes fogkrémmel), pedig ez aztán messze van az egzakttól.

Később olyan is volt, hogy kérdeztek, én válaszoltam, pedig fogalmam sem volt a kérdésről. Szégyelltem magam, gyorsan utána néztem, és legnagyobb megdöbbenésemre "igazat" szóltam. Mára naponta történik velem ilyesmi, nem nézek utána, mert úgyis ellentmondana az eredmény mindenféle valószínűségnek.

Az igaz dolgokról hasonlóan vélekedek, szerintem ami elgondolható az igaz, legalábbis az én olvasatomban. Aki nem hiszi, járjon utána, ha tud! Lehet igaz az is, amiről nem hiszed.

Bővebben ...

Modellezett látásmód

Felnőtt fejjel!

Működsz, ahogy megtanultad!
Minden szépen elrendezve, kabát a fogason, ruhák a szekrényben, gondolatok a tuti polcokon. Eddig rendben is van. Apropó rend! Tanultad a többivel, közösségi lett, de mi van a saját rendeddel? Meg sem kérdőjelezed, mechanizmusok, beidegződések, és azt hiszed, "jó" ez  így. Politika - jobb vagy bal, történések - jó vagy rossz, számodra két pólus létezik átmenetek nélkül. Ha észrevennéd a sokszínűséget, nem kéne állandóan választanod jó és rossz között, hagyatkozhatnál a köztük megbújó milliónyi árnyalatra, sőt még kedvelhetnéd is őket. A rekeszekben való gondolkozás lehúz, mert ellustulsz, csípőből jön a megoldás, tanulás semmi, fejlődésed zéró.

Sokszor azt sem tudod, miért döntöttél úgy ahogy, visznek előre a sémák. Mész a nyájjal, mert Te személyiség vagy, egyéniségedet már régen elvesztetted. Számodra alternatívák nem léteznek csak a jól betanult  vélemények, betanított modellek, kialakított, kényelmes ketrecek. Megítélsz másokat anélkül, hogy tudnál róluk valamit. Kondicionált vagy! Elkezdték a szüleid, "tanáraid", "barátaid", előre megtanultad véleményeidet, és mára már a sajátodnak véled őket. Pedig mesterségesek! Fel kéne ébredni! Kiléphetnél a Világba, okulhatnál a Saját Életedből, felejthetnéd végre dobozaidat, amelyekkel lehatárolod önmagad.

Az iskolák után sem volt megállás, újra hagytad magad (szülők, feleség, férj, gyerek), döntéseid másoktól függtek. Továbbra is a jól bevált, biztonságos sémák alapján élsz, nehogy ki kelljen mozdulni a megszokások hálójából. Nem akarsz helyzetekből tanulni - eleve utálod a helyzeteket -, ha végül mégis történik valami új, akkor is másoktól várod a helyzetelemzést, ők mondják meg neked, mit, hogyan, merre, meddig.

Bővebben ...

A kedvedről is Te döntesz

 

Rosszkedv

Járva-kelve nézem az embereket, és sajnos azt látom, mindenki bezárta magát saját világába, poklába, rosszkedvébe. Nem írhatok mennyet, mert az arcok látványa nem a mennyet idézi.

Elhiszem, hogy vannak problémák, nehéz helyzetek, életfeladatok, gyász, karma, de ennyi egyszerre? Nem hiheted, hogy bulizni jöttünk a Földre. Az eseményekhez csak ennyire összetörten tudsz viszonyulni? Megváltozik valami attól, ha egyfolytában szenvedsz ismételve magadban a negatívumokat? Mi lenne, ha tennél valamit, például mosolyognál, kellemes élményeidre gondolnál? Akár meg is köszönhetnéd a történteket, hisz te is tudod, csak tanulandó leckék sorozatát kapjuk.

Örülj annak, hogy végre van lehetőséged a fejlődésre! Haladj az utadon, mást úgysem tehetsz! A siránkozás, a rosszkedv nem segít, visszafog.

Tudom, nehéz elsajátítani ezt az újfajta hozzáállást, de saját példámból megerősítem, tanulható. Hagyd abba a fölösleges, mindent hárító magatartást, ne olyan dolgokért küzdj, amelyek nem visznek sehová! (A politika is ilyen, legalább az emberek 50 százaléka utálható. Egyszerűen a külvilágba tolod minden bajod, nem érted a Tükrözést.)

Egyéni utak vannak, nincs két egyforma. Senki nem élheti helyetted az életedet, nem oldhatja meg a problémáidat. Hidd el a tapasztalatszerzés megerősít és előrelök! Vállald fel életedet! Szeresd magad olyannak, amilyen vagy, de ha nem megy, akkor változtass, meglátod könnyebb lesz!

Bővebben ...

Óvatosan a szavakkal!

Kommunikáció

Analógiái az asztrológiában a 3. ház, az ikrek jegye, és a Merkúr. Persze ennél sokkal többről van szó. Hat rád a már benned megfogalmazódott rossz gondolat, de a környezeted sem ússza meg. Rezgése, energetikája mérhető, ne gondold, hogy hatástalan.

Külsőd is reagál a belső hangra, negatív gondolataid látszanak az arcodon, összeráncolt homlokodon, megváltozott légzéseden, szúrós tekinteteden. Gondolatod lebuktat, mert figyelmed csökken, reakcióidőd növekszik, testbeszéded megváltozik, egyszóval a "rossz" kívül is megjelenik.

Mikor megszólalsz, tudd, hogy teremtesz, gyakorlod a logosz hatalmát. Itt már megnő felelősséged, hisz másokat is figyelembe kell venned, nem beszélhetsz össze-vissza.

Ha egyfolytában alkalmazod az önös, másokat semmibe vevő, elnyomó, "mindent jobban tudó" kommunikációt, számolnod kell az árnyoldallal is!

Az univerzum kiegyenlítődésre törekszik, nem lehet "csak úgy" tevékenykedni. Az adok-kapok, a bemenet-kimenet egyensúlya nem játszható ki, törvényként áll veled szemben. Áthágni lehet, de akkor számítanod kell a visszahatással, az "ahogy fent, úgy lent" kozmikusságával, az állandó tükröződéssel.

Örökös hablatyolással, megfontolatlan, tudatosságot nélkülöző mondatokkal csak rombolni leszel képes. Jobb lenne fejlődni, építkezni, de ezt csak összeszedettséggel, felelősséggel érheted el.

Bővebben ...

Mi a fontos?

Mi a fontos?

A mára már csak "téridős" ember világa, univerzális gondolkodása és világegyetemre rálátása, hagy némi kívánni valót maga után. Élünk, azt hisszük, hogy tesszük a dolgunkat, holott csak rohangászunk, kapkodunk, igyekszünk az "ilyen az élet" felkiáltással. Este kikapcsolódunk, néha bulizunk, vagy ülünk otthon a TV előtt, nyomkodjuk a kihagyhatatlan okostelefont, ezzel is igazolva fontosságunkat.

Ha néha elcsendesedsz, érzed, hogy itt többről van szó. Jönnek belülről a kérdések, a miért, hogy is van, csak ennyi, pont velem. Persze ezek a pillanatok nem tartanak sokáig, szaladsz tovább, beugrasz a mókuskerekedbe, amit már szinte szeretsz, mert nem tudod mit tennél nélküle. Nem érzel semmit, egyik feladat után a másik, úgy, ahogy időrendben következnek. Nem mérlegelsz, nem te vagy a fontos, mindenki előbbre való, a főnököd, a szüleid, a rokonság, szülőként a gyereked, de kérdezem, hol vagy Te, hol vesztél el az úton?

Tudnod kéne, nélküled nincs semmi, még az univerzumunk sem lenne nélküled, kivonhatatlan vagy a nagy egészből. Része vagy valaminek, ahol igenis fontos, honnan hova jutsz, mert magadon kívül az egész "egységet" is minősíted. Ha te nem adsz hozzá, nem fejlődik, stagnál, lemarad, saját magaddal mindenkit egyre lejjebb húzol. Kérlek, láss tovább a mindennapokon, láss benne célt, keress motivációt, így energiát kapsz az állandó továbblépéshez, aminek tapasztalatát folyamatosan visszacsatolva fejlesztheted magad tovább. (Itt többre gondolok az elme pallérozásánál).

Bővebben ...

Felemásság

Felemásság

Túl kell látni az elme racionalizmusán. A felemásság jelentése lehet az ilyen is meg olyan is, de mögé nézve hordozhatja a félelmet az ismeretlentől. Vagyis lehet valami félig ismert számodra a többi ismeretlen, amelyre a tudatalattid esetleg iszonyattal, undorral, meneküléssel reagál. Ez a reakció nem túl biztató az egészségedre nézve.

Felemás lehet a férfi és a nő párosa is, amelyet az "ismert" tört-én-elemben már párszor kihasználtak, félremagyaráztak akár tudatosan is. Nem is érthető, mire ez az elfogultság! Sajnos az ezotéria, a spiritualitás, az okkultizmus - vagy nevezzük akárhogy - sem mentes ettől a megkülönböztetéstől. Sőt az asztrológia is férfias Napról, tűzről, fényről és nőies Holdról, vízről, sötétről beszél, amivel bőven lehetne vitatkozni, mert egyik magyarázat sem állja meg a helyét. Az otthon tüze, a konyha melege bizony inkább nőies, hisz anyák, nagyanyák sugárzó (fényes) szíve hozza létre a család számára. Ma már a letűnt matriarchátust is tündérmeseként említik, azt sulykolva neked, hogy ahová eljutott az emberiség, az maga a fejlődés csúcsa.

Egyet észre kéne venni társadalmi beállítódástól függetlenül. Minden ember fele-ségében, vagyis férfiként, nőként a saját útját járja, legyen akár idealista akár materialista. Bármiféle erőkülönbség vagy előny megalapozatlan, nem magyarázható. Ha idevesszük az emberek elsöprő többségének reinkarnációs hitét, egyértelmű, hogy mindkét nemben végig kell járjuk a fejlődés útját. A megvilágosodás szó is sántít, mert a fény (világosság) jangossága is a férfi oldalt isteníti (talán könnyebben érthető így az Atya fogalma). A ráeszmélés (megértés) szó frappánsabb, mert egyik felet sem hangsúlyozza. Ha valami felemás, akkor nem billenhet a képzeletbeli mérleg semerre. Ha itt már mindenre ráeszméltünk, még mehetünk más, talán "magasabb" univerzális helyekre újabb körökre, más feladatokra akár test nélkül is.

Bővebben ...

A két misztérium

Két misztérium

Születés és halál, már elcsépelt, két nélkülözhetetlen kapuja a földi életnek. Azért elcsépelt, mert csak közhely szintig tárgyalnak róla, ha egyáltalán szóba kerül vagy megemlítik. Mindig hiányérzetem van a mélységet illetően, a sok felszínes véleményt és materiális kifejtést már unásig hallottuk.

... jóval többről van szó! A születés misztérium! Amikor valaki megérkezik, valamit nem értünk, elmeszinten képtelenek vagyunk megmagyarázni honnan jött, ki ő (de a jóga "Szo'Ham - Ő, én vagyok" megértésen keresztül eljutunk oda, hogy mindannyian össze vagyunk kötve egy rendszer részeként). A megérkező gyermekre nézve sejtjeinkben is érezzük az ősiséget, időtlenséget. A válaszok mindig sántítanak, mert az emberek a mai napig képtelenek (nincs képük) felfogni az emberi anyag, lélek, szellem hármasságot. Egyiket sem hagyhatom ki a rendszerből, mert ha megteszem, akkor ferdítek, és esélyt sem adok másoknak a megértésre, továbbgondolásra. Persze a mai napig is van olyan rendszer, amely a hegeli dialektikából csak éppen Istent hagyta ki.

A halál témaköre még nehezebb falat, mert itt már a félelem is megjelenik. Ha visszahelyeznénk a keleti vallások reinkarnáció tanát a nyugati vallásokba, akkor legalább enyhíthetnénk a távozó félelmének mindent blokkoló érzetét. Az élettelen testet látva felsejlik bennünk a bizonyosság, hogy akit látunk sokkal kevesebb lett, mint előtte, valami nincs már jelen. Hová lett?

Az "egyszer élünk" hozzáállás nem ismer sem embert, sem Istent, nincs mély erkölcse, morálja. Bármit megtehetsz amit akarsz, előnyöket kreálhatsz magadnak mások kárára. Legyünk őszinték, mai világunk nem etalon a jövő számára (legalábbis remélem). Hál' Istennek, azért vannak jelek, egyre többen érzékelnek valami olyat a körülöttünk lévő nem látható világból, amely mély bizalomra adhat okot mindannyiunknak. Kívánom, legyünk még többen!