Your address will show here +12 34 56 78
Neked írtuk
Hogyan működünk?

Nem működünk jól! Ez alatt azt értem, elvétjük a jelent a múlt és jövő miatt, kesergünk ahelyett, hogy “édesek” lennénk, nem tudunk a belső utunkról, bezzeg másokról mindent, legalábbis úgy véljük. Ha segítséget kérsz, megsértődsz, ha nem kapod meg, pedig a másik mindent megmozgatott. Állandó a küzdelem, okosabb akarsz lenni másoknál, egyszerűen nem viseled el, ha nem kerekedsz a másik fölé. Nem fogadod el, hogy nem működik mindenki úgy, ahogy te.

A világ olyan amilyen, de biztosan nem az, aminek látszik vagy amilyennek elhitetik veled. A merev szabályok, nézőpontok, ideológiák ideje lassan lejár. Ha nem érted, lemaradsz, és egyre nehezebb lesz felzárkóznod. Azt fogod látni, csak probléma jön probléma után, és egyre rosszabbul fogod érezni magad. Még mindig nem jössz rá irányítottságaidra, nem veszed kezedbe sorsodat, sodródsz tovább. Ez az igazi mókuskerék! Csak Tőled függ, mikor vetsz ennek véget.

Már csak keretek között működik az emberiség. Jöttek korlátok, szabályok, soknyelvűség, különböző eredetek, de senkinek nem tűnnek fel árulkodó jelek (félremagyarázott vagy agyonhallgatott régészeti leletek, ősi eredetről szóló emlékezet, a földi időben behatárolt teremtés és ez csak a jéghegy csúcsa). Hová lett az egység? Én nem látok több emberiséget. Szerintem nem lenne szabad minden észérvet laza mozdulattal félresöpörni.

Fejlődni kéne! Fejlesztened magadat, nem másokon átgázolni önös érdekek miatt. Vedd észre, ami az orrod előtt van! Utazz úgy, hogy láss, emlékezz az útvonalra, az arcokra, mindenre amivel találkoztál! Hidd el, ugyanoda igyekszünk mindannyian, és ez csak egy belső ösvényen, saját egyedi úton lehetséges. Kezdd el mielőbb, ne hagyd, hogy bármi is elriasszon ettől!

0

Neked írtuk
Világmindenség, fizikai dimenzió, álom

Már unásig hallottuk, a világegyetem végtelen. Elképzelni mégsem tudjuk, mert véges eszközünkkel az agyunkkal (terjedelme miatt a térben, a halál miatt az időben behatárolt) próbáljuk fölfogni. A szívünk energetikájáig már sajnos el sem jutunk. Azt is föltehetnénk kérdésként, hogy tényleg az agyunkkal, hiszen mérések szerint benne sokkal gyengébbek az energiák, mint körülötte. Hol is vannak a gondolatok?

Nem vagyok tudós, de azt belátom, hogy a MINDenség MINDent tartalmaz, és erre MIND szükség van még akkor is, ha az MINDenkinek sokszor rossznak tűnik. Ha az álmodást is idevesszük, egyre nagyobb a zűrzavar, mert megszűnik számunkra a “szamszára”, a fizikai világ, és az álom valósággá válik. Most akkor mi a valóság?

A világmindenség is az, de amíg érzékszerveiddel tapogatod, addig a fizikai sík (vagy nevezd, aminek akarod) skatulyájába tuszkolod. Az álom valóságával együtt értelmezve (főleg, ha eddig nem hülyítettek el) érdekessé válik a helyzet, érzed itt már másról van szó, kívülre kerülsz, nem vagy többé behatárolt. Egy szó mint száz, valóság mind a kettő, a pillanatok valósága.

Amikor Masaru Emoto japán kutató vízzel végzett kísérleteit is értelmezni szeretnéd, belebotlasz az érzelmek fizikai környezetre, jelen esetben a vízre gyakorolt hatásába. Itt érdemes megállni, az érzelmek hatnak a vízre? A megfagyasztott vízkristályok pozitív hatásra szabályos, negatívra kusza, szabálytalan alakzatokat mutatnak. Tudsz hatni érzelmeiddel az anyagszerkezetre? A tested 70% körüli víztartalmára? Meggyógyíthatod vagy megbetegítheted magad? … Szerintem ez megér egy rövid elmélkedést……ne várj holnapig!

0

Neked írtuk
Megbocsájtás

Nagy próba, szinte a legnagyobb feladat az elme és az ego együttesének. A nagybetűvel írt Megbocsájtás feltételezi a magasztos, tudat által vezérelt, megérkező embert. Legalább annyira megkívánja az érettséget, mint az esti Hálaadás a napközben megtörtént rosszért is. Lásd be az élet nem “lufi, rágó, zsákban futás” (egyik barátnőm aranyköpése a sok közül), mert ha nem mersz elmozdulni a nyugvópontodról, nem fogsz fejlődni és a tanulás (hitem szerint, amiért megszülettünk) elmarad.

A téridőben (most itt a Földön) az egovezérelt megbocsájtás mögött mindig felsejlik az érdek valamelyik formája. Sokszor még a szülőket is szeretetotthonba adják, ha szükség van a házukra, lakásukra. A történetben, amit utána hallunk, a többszöri tisztára mosás következik. (Lelkük rajta, az csak az ő i-gazságuk). Ha viszont nincs semmi haszon a láthatáron … tojnak rá, és haragszanak tovább az illetőre.

 

A környezetedben biztosan ugyanígy zajlanak a színpadi rendezések, az “Eric Berne” féle emberi játszmák. Igaznak hitt elbeszélésekben az állítások és tagadások tömege mögött bújik meg az Igazság, így egyik szereplőnek sincs igaza. Kezdj el egyszerűsíteni, figyelni addig, amíg eljutsz legalább két választásig, hogy könnyebb dolgod legyen. Amíg a tudatodban nem nyílnak rések, nem tudsz különbséget tenni, hisz csak a földi kisbetűs igazságot kergeted. Ha nem fejlődsz, és nem is tervezed, fogalmad sem lesz az égi és ég előtti Igazságról, pedig azok is léteznek.

Vedd észre, tanulás, belátás nélkül semmi sem történik, nincs haladás. Kihívás megbocsájtanod annak, aki megríkatott, lehúzott esetleg bántalmazott. Pedig be kell látnod, ő ott tart, ennyire képes, hályog van a “szemén” (nem a fizikain), ő csak egy elmevezérelt érdekember. Igazi nagyság kell az igazi Megbocsájtáshoz. Csak arra tudlak buzdítani, állj neki, fejlődj és bocsáss meg, mert ahol élünk nem végállomás csak egy színpad! Ha ez elmarad következnek ugyanannak az előadásnak a sorozatai, pedig már rég új darabot kéne játszanod.

0

Neked írtuk
Egyezzünk meg abban, hogy irigy ember van, nem is kevés, sőt többséget alkotnak. Persze mindannyian szeretnénk elkerülni ezt a jelzőt, mégis úgy gondolom, hogy egy igen ravasz, fogós kérdésbe ütköztünk. Nagy a homály, nem is vesszük észre, milyen vágyak, kényszerek, sztereotípiák mozgatnak bennünket. Nem is hiszed, milyen kevesen kerülhetik el “a másokkal való foglalkozás” csapdáját.
Elég egy okosabb, mint én, miből telik neki, mit tud felmutatni, mire vág fel, miért pont ő… – folytathatnám a végtelenségig, az összes mögött őkegyelme lappang. Igyekszel elkerülni, homokba dugni a fejedet, tagadni még a szó létezését is, de ha jól mögé nézel, biztos találsz olyan helyzetet az életedben, ahol igenis irigy voltál. Elismerni sosem fogod, mégis azt tanácsolom, próbálj meg dolgozni magadon, hogy tényleg szabad lehess tőle. Érzelemmentesen, mások dolgával nem törődve, csak önmagadra figyelve tevékenykedj. Ez nem önzés, hisz úgyis egyedül kell végigmenned az úton. A születés és a halál sem többszemélyes játszma. Választhatsz magadnak segítőket, társakat, ellenségeket, de csak a színpadod rendezed be velük, te mindent pont onnan, pont akkor, pont úgy a személyes szűrődön keresztül fogsz látni.
Az irigység együtt jár több tulajdonsággal, magad helyett másokra koncentrálsz, mindent tudni akarsz róluk, de igazán csak azért, hogy beléjük köthess. A kákán is csomót keresel, célod a dominancia mindenek feletti megszerzése. Ha pletykálkodsz, kibeszélsz, kritizálsz, bírálsz, akkor már bevonzottad, így kiírhatod magadra: irigy vagyok! Tényleg ne foglalkozz másokkal, úgyse látsz beléjük, és minden, amit állítasz nagyon messze lesz a valóságtól. Nem éri meg a saját fejlődésedet kockára tenni látszat dolgok, illúziók miatt. A másik ember azért olyan, amilyen, mert neki az az útja, ő abból tanul és neked semmi közöd hozzá. Ne ítélj meg soha senkit, mert te is joggal megítéltetsz.
0

Neked írtuk
Változás nélkül nincs semmi!

Nagyon merevek, rugalmatlanok, mondhatni változásra képtelenek vagyunk. Ha rossz napod van -valld be, ez számtalanszor megesik- kilátástalannak látod a holnapot, a holnaputánt, az egész jövőt. Öregszel, félsz a haláltól, és ezt természetesnek veszed, mert körülötted is mindenki ezt mondja, sőt így is érzi. Ilyen egy átlagember, de te döntesz, maradsz vagy változol.

Nem kell beállni a sorba, felülemelkedhetsz problémákon -főleg úgy, hogy igyekszel gyorsan megoldást találni, nem halogatsz a végtelenségig-, fiatal maradhatsz még testileg is, és elfogadhatod, hogy eljön mostani testedben járt utad vége. Már te is tudod, hogy egy végtelen világegyetemben semmi nem lehet véges, így az élet sem. Ennek megértéséhez nem kell felturbózott elme, csak hibás logikával hiheted az ellenkezőjét, “az egyszer élünk”-et.

Még neked is be kell látni, változás nélkül nincs világmindenség, bármerre nézel szembesülsz vele. A fű, fa, virág is magként kezdi, de amikor a rózsára nézel már nem a mag jut eszedbe. Az állatok is megszületnek, felnőnek, meghalnak. Amikor a pillangót látod nem fintorogsz, mert nem az azt megelőző hernyóállapotára gondolsz. Az átalakulástól ne félj, gyönyörködj benne, mert minden állapot úgy tökéletes, amilyennek látszik. Nézz a tükörbe és mondd azt függetlenül a korodtól, egészségi állapotodtól, körülményeidtől, nyűgödtől, bánatodtól: a változás és az élet örök, elégedett vagyok magammal itt és most.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ezért nem kell semmit tenned. Fejlődj, figyelj magadra, tanulj, mert a tanulást nem úszhatod meg! És ha már beszéled a magyar nyelvet, ízlelgesd, hogy összefüggéseiben is megmutathassa magát neked! Keress, kutass, ne elégedj meg azzal, amit hallasz itt-ott. Ne maradj le, szállj fel az idő vonatára, hogy eddig ismeretlen dimenziók (nem tudok rá jobb szót) nyíljanak meg számodra! Jó utat! 

0

Neked írtuk

Nem szeretnék írni teendőkről, “mihez tartásról”, “mit ne tegyünkről”. Fontosnak tartom én is az intézkedéseket, racionálisak és szükségesek. Érthetően mindenki erről beszél, már mindent tudunk a fertőzöttekről, számuk növekedéséről, a kézfertőtlenítésről, a kesztyűről, a minimum egy méterről (a kettő még jobb), de a lelki háttérről nem esik szó. Arról, hogy mit érzek, mit kezdjek a félelmemmel vagy rosszabb esetben pánikommal nem igazán beszélnek.


Amiről nem beszélünk, azt általában nem értjük. Persze ennél sokkal több van a felszín alatt, és ha anyagelvű a gondolkodásod, akkor több félni valód van, mint az Istenben vagy akárki (akármi) másban hívőknek. Nekik kevesebb problémájuk akad a halálfélelemmel, ők tudják, hogy nem múlnak el, az életet öröknek tartják. A félelemről nem árt tudni, hogy a vele ellentétes fogalom a szeretet, ők ketten éppen úgy párok, mint a jó és a rossz. Ha képzeletben felültetjük őket egy mérleghintára és a félelem felülre kerül – mint a jelen helyzetben -, akkor a szeretet alábukik. Ebben az esetben nem csak a félelmed okoz gondot, hanem szereteted minimuma is, mert szinte képtelenné válsz bármit is megtenni.


A félelemnek van enyhébb fokozata, amikor szükséges energiát biztosít egy cselekvés elkezdéséhez, a változtatáshoz. Ilyenkor hatása áldásos, mert nélküle nem tennél semmit szorult helyzeted ellen. Most másról van szó. Sokatoknál kemény félelem látszik, amelynek igazi veszélye az, hogy szeretet hiányában nem láttok kiutat. Hiába működik az elmétek, nem képes szeretni, reménykedni, hinni, hiszen az a szív dolga! Biztos vagyok abban, hogy ezt a helyzetet csak szeretettel lehet megoldani, sok egymásra figyeléssel, átlagosnál több kedvességgel, állandó mosollyal.

Az élet nem állt meg, tedd a dolgod, tégy úgy, ahogy kérik, de ne feledd, nyerni csak akkor fogunk, ha a szeretet energiáit csúcsra járatjuk, és sikerül Embernek maradnunk!

0

Neked írtuk
Fent vagy lent?

Világunkban – és itt a háromdimenziós fizikai síkunkra gondolok -, ebben a térben, amit érzékszerveink látnak, hallanak, tapintanak, szagolnak, ízlelnek, vannak irányok. Elménknek el kell helyeznie téridős világában mindent, mert küszöbőrként ez a dolga. Az időről most nem beszélek, bár szintén megér egy fejezetet. A hatodik érzékről említést se teszek, ez a sáv már nem az elme, hanem a szív fennhatósága alá tartozik.

A minket ért hatások érzékszerveink szűrőjén jutnak el hozzánk, csak abban a sávban, amelyek érzékelésére képesek. (A bagoly jobban hall, a sas jobban lát, a kutya jobban szagol, a denevérről meg ne is beszéljünk.) A rengeteg információról, amely ér minket, fogalmunk sincs, mert figyelmünk képtelen egyszerre több ezer jelzést befogadni.

Az irányok is illúziók, mert ha valakivel szemben állva beszélgetek, már a jobb és bal is problémát okoz. Ha Portugáliából felhívom új-zélandi barátomat, és mindketten felfelé nézünk, akkor pont két ellentétes irányt vettünk célba, mivel a két ország egymással szemközti oldalon található, de különböző földrajzi helyzetben. Ki van fent és ki van lent? Itt már nincs tudomány, nincs igaza vagy igazam, ez a szubjektum, sőt inkább az objektív valóság!

Most elért minket az igazság kérdése is. Nagy I-vel Isteni Igazság, kis i-vel i-gazság. A gazság is megér egy elmélkedést, hogy ne mondd állandóan: igazam van! Az Igazság mindig együtt jár a Szer-etettel, mert már Te is jól tudod, az igazi Szeretet mindig igazságos, az Igazság meg nem nélkülözheti a szeretetet.

0

Neked írtuk
Tényleg bonyolult a világ?

El kell hogy keserítselek… a világ egyszerű, legalábbis egyszerűbb, mint gondolnád. Nagyon jó védekezési stratégia részedről bonyolulttá nyilvánítani, mert így akár hasznot is húzhatsz az áldozati bárány szerepkörből. Ismerős hozzáállás! Ha a jelenben vagy és figyelsz otthon is, munkába menet a buszon, metrón, villamoson, vonaton stb., csak az ismerős történeteket hallod. Többek között azt, nem tehetek semmiről, becsaptak, kihasználtak, hülyére vettek, kirúgtak az állásomból, megcsalt a párom, és sorolhatnám napestig. Mikor mondod végre azt, hogy én tehetek róla, mert nem vettem semmit komolyan, nem előztem meg a történéseket, nem avatkoztam közbe, nem változtattam.

Könnyű út másokra hagyatkozni, sőt függeni családtól, közösségektől, mindenkitől. Mindig külső közvetítést akarsz, nem bízol magadban, egyszerűen átengeded másoknak az irányítást. Lusta vagy, nem képzed magad, megrekedsz, lemaradsz, már nem értesz semmit, nem látsz tisztán. Játékszere lettél a családnak, az egész rokonságnak, munkatársaidnak, főnökeidnek, a szomszédnak, az orvosnak, az egyháznak.

Már ott tartasz, hogy közvetítő kell közéd és Isten közé, már nincsenek meghitt perceid a vele való kommunikációra. Neked vallás való, nincs többé egyéni hited. (Persze a hit degradáló, materialista értelmezése is létezik, ahol tudás- és tapasztalatmentességet jelent.) Érezzük, hogy ez a megközelítés kissé sántít. El kéne kezdened fontos kérdésekre választ találni. Miért születtem, mi a dolgom, hová tartok? Értelmet kell adni az életednek, amely nem merül ki a születés-halál fogalmánál! A panaszkodás, siránkozás, hárítás nem vezet sehová.

Vedd kezedbe az irányítást, ne másokra hagyatkozz! Ha kell, képezd magad, figyelj, és rátalálsz a saját utadra!

0

Neked írtuk
Újra szerelem

Elcsépeltnek, lerágott csontnak tűnő téma, ha őszintén belegondolok, tényleg az. Mégis azt tanácsolom, ugorjunk neki! A szer kezdőtag törvényt jelent, az elem szót meg remélem nem kell magyarázni. Egy biztos, ha létezik egység, akkor itt az anyagi világban hasítottan, csak félként szaladgálsz. Nem érted, miért esel állandóan szerelemből szerelembe a másik feled keresve.

Egyszerű a válasz, az örökös hiányt akarod pótolni, azt a feledet, amelyik éppen nincs jelen. A hiányzó fél hollétét illetően megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a másik felünk is testben van itt a Földön, mások szerint “odaát” maradt. Ezt a feledet keresed állandóan, még tudatlanul is érzed, ez a félség (feleség) kevés, ennél többre, egységre van szükséged.

Akárhogy is van, a szerelmi egyesülés gyógyír és hiánypótló. Más kérdés a válaszreakció, a gyakorlati megoldás, a szerelem állandó hajszolása, a virágról virágra repülés, mert már nem a kielégülés “unio mystica”-járól (rejtelmes, titkos egyesülés), hanem a vad vágyak tombolásáról szól. Hidd el, ez nem vezet sehova, csak a csömörhöz, az életuntsághoz és a lelki kiégettséghez.

Kívánom, hogy találd meg a párod, akivel tiszta szívből adtok egymásnak segítséget, megértitek helyzeteteket, és kézen fogva indultok haza. Adjon az ég ehhez kitartást és felébredést!

0

Neked írtuk
A táltosság, a hit és az ősiség

Természetesen csak gondolatokat írok a teljesség igénye nélkül. Biztos van teljesség, de nem hiszem, hogy égi segítség nélkül bárki is rálátna. Viszont ha valaki égi segítséget említ, hitetlenkedéssel és azonnali kirekesztéssel találja magát szemben. Sok nevet említhetnék, akiket szívesen hallgattam, olvastam, hittem, de szomorú, hogy a legtöbbször ők is szembemennek egymással. Persze ezzel sincs baj, csak sokszor ezek a nézeteltérések átváltanak gyűlölködésbe, a másik szapulásába. (El kell fogadnunk, ilyen a világ, és azt is, mi tettük ilyenné. Valószínűleg erre van szükségünk a gyorsabb haladáshoz.) A magyar ősvallások az egyéni útra és felelősségre építettek. A magyar vagy akármilyen (pl. dél-amerikai) táltosság nem mindig volt látható, volt rejteki is, és valószínűleg ma is az (vagyis ebben a téridőben érzékszerveinkkel nem racionalizálható). El kéne felejtened végre, hogy nem csak az létezik, amit látsz!

Büün vallásunk – a kilenc bűvölet vallása – ősiségét illetően is nagy a szórás, vannak, akik akár több tízezer évről beszélnek. A lényeg, hogy büün vallásunk mindig az egyén szabadságát védte és hangsúlyozta, így érthetően nem volt megfelelő egy hierarchikus állam (nevezzük akárhogy) berendezkedésének.  Hamar háttérbe szorult a felülről irányított vallásokkal (zoroasztrizmus, zarathuszrizmus, manicheizmus, szeredásság stb.) szemben, és itt nem az isteni irányítottságra gondolok. Ez a magyar ősvallás a világot állandó változásban és mozgásban lévő energiaként képzeli el, amely energiaformákként megjelenik, alakot ölt és nem veszik el.

Az ősistenség vagy első isten neve Tengrit, Yotengrit vagy Tengri. Egyértelműen megjelenik benne tenger szavunk, amely a végtelenséget szimbolizálja, tengernyiként viszont sokat jelent. Két duális istene Ukkó (istenasszony) és Gönüz (férfiisten).

A táltosok tevékenységéből legtöbbet a néphagyomány őrzött meg a Rábaközben. Kiszely István írja: „a sámánizmusnak nincs köze a táltossághoz, mert nem rendelkezik egységes ideológiával, nincs teológiája…  őseinknek a természettudományokban járatos, tudós, gyógyító papjaik – táltosaik – voltak. A táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás (gyógyítás), a természetfölötti erők (gyógyfüvek, sugárzások stb.) felismerése és használata. A gyógyítást végző tudós és a varázslatot űzni akaró sámán között óriási a különbség.” Aki többet szeretne tudni táltosainkról és ősvallásunkról, olvassa el Máté Imre Yotengrit című könyvét.

0