Your address will show here +12 34 56 78
Neked írtuk
Megbocsájtás

Nagy próba, szinte a legnagyobb feladat az elme és az ego együttesének. A nagybetűvel írt Megbocsájtás feltételezi a magasztos, tudat által vezérelt, megérkező embert. Legalább annyira megkívánja az érettséget, mint az esti Hálaadás a napközben megtörtént rosszért is. Lásd be az élet nem “lufi, rágó, zsákban futás” (egyik barátnőm aranyköpése a sok közül), mert ha nem mersz elmozdulni a nyugvópontodról, nem fogsz fejlődni és a tanulás (hitem szerint, amiért megszülettünk) elmarad.

A téridőben (most itt a Földön) az egovezérelt megbocsájtás mögött mindig felsejlik az érdek valamelyik formája. Sokszor még a szülőket is szeretetotthonba adják, ha szükség van a házukra, lakásukra. A történetben, amit utána hallunk, a többszöri tisztára mosás következik. (Lelkük rajta, az csak az ő i-gazságuk). Ha viszont nincs semmi haszon a láthatáron … tojnak rá, és haragszanak tovább az illetőre.

 

A környezetedben biztosan ugyanígy zajlanak a színpadi rendezések, az “Eric Berne” féle emberi játszmák. Igaznak hitt elbeszélésekben az állítások és tagadások tömege mögött bújik meg az Igazság, így egyik szereplőnek sincs igaza. Kezdj el egyszerűsíteni, figyelni addig, amíg eljutsz legalább két választásig, hogy könnyebb dolgod legyen. Amíg a tudatodban nem nyílnak rések, nem tudsz különbséget tenni, hisz csak a földi kisbetűs igazságot kergeted. Ha nem fejlődsz, és nem is tervezed, fogalmad sem lesz az égi és ég előtti Igazságról, pedig azok is léteznek.

Vedd észre, tanulás, belátás nélkül semmi sem történik, nincs haladás. Kihívás megbocsájtanod annak, aki megríkatott, lehúzott esetleg bántalmazott. Pedig be kell látnod, ő ott tart, ennyire képes, hályog van a “szemén” (nem a fizikain), ő csak egy elmevezérelt érdekember. Igazi nagyság kell az igazi Megbocsájtáshoz. Csak arra tudlak buzdítani, állj neki, fejlődj és bocsáss meg, mert ahol élünk nem végállomás csak egy színpad! Ha ez elmarad következnek ugyanannak az előadásnak a sorozatai, pedig már rég új darabot kéne játszanod.

0

Neked írtuk
Képzelet nélkül nem megy!

Nem tévesztendő össze a hivatalos nagy egyházak által sugallt hittel. Szerintem a vallások hite mára torzult, más mint kialakulásukkor. Nélkülözi a szabad elmélkedést, mindent el kell fogadnod az állításokból, semmit nem kérdőjelezhetsz meg még akkor sem, ha bizonyítékokat tudsz felhozni ellene. Érezzük, itt valami sántít, a hit ennél több!

Az elmém -mint ego létrehozó-, kétféleképpen működhet, elmélkedhet vagy gondolkodhat. Az elmélkedés természetes működése lenne, de a gondolkodással jobban sakkban tart, mert abba már beépítheti a félelmet. Ez egy ördögi kör, mert a félelemmel elzár az önvalómtól (tenmagam, felsőbb én, self, öntudat stb. – mindenki másképp beszél róla, de itt most nem vitatkozni szeretnénk, hanem megegyezni), amely a testen túli megértésért felelős. (Mára a fizika is több dimenziót ismer, a kínai medicina és a kvantumfizika meg bizonyítja, nem érhetsz véget a tested felületén.)

Az elme működéshez mindig társul érzés. Minden épeszű ember különbséget tud tenni az érzései között. Az érzéseket figyelve eldönthetjük tegyünk valamit vagy ne tegyük, elmélkedjünk tovább vagy hagyjuk abba. Az energiapályán még mindig nem érkeztünk el a hitig, a továbbhaladáshoz több kell az érzéseknél, és ez a vágy, amely már a képzeletet is feltételezi. Ha KÉPtelen vagyok valamire, az azt jelenti, hogy a vágy megrekedt az érzés szintjén, vagyis nem jutott több energiához.

Ha KÉPes vagyok, sikerült az energiabevitel, megvan a vágyam és a kép segít bekapcsolni egy kis plusz energiát az akaratot. Most érthetjük meg igazán, csak önmagában az akarat alsó szintű akarás marad. Az igazi akarás nem nélkülözheti az érzést, a vágyat és a képzeletet sem. Ha az összes lépcsőfok megvan, akkor stabil és erős lesz a hitünk, ezek hiányában vakhit marad.

0