Your address will show here +12 34 56 78
Neked írtuk
Vizsgáld meg, hogyan élsz, és merj változtatni, ha kell!

Íme egy kedves levél:

Sziasztok! Tiszta Zizi vagyok! Vagyis, ez nem a nevem, csak jelezni szeretném, hogy teljesen össze vagyok zavarodva! Eddig azt hittem, hogy nálam minden rendben. Van munkám, ahol megbecsülnek, boldognak tűnő családi életem, néhány kedves barátom és egy aranyhörcsögöm. Tágas, modern lakásban élek, ahol jól érzem magam. Időnként eljárok moziba, színházba és nyáron a Balatonra vagy egy közeli tengerpartra is eljutok. Mi kell még???

Aztán a múlt héten olvastam a bejegyzéseiteket és azóta nem tudom, mit is gondoljak. Tegnap délután leültem egy park rózsakertjében és kicsit elmélkedtem magamról: Egy irodában dolgozom „ezer éve” (legalábbis nekem annyinak tűnik). Tulajdonképpen ez a munka már a kisujjamban van, de egyre többször érzem, hogy nekem nem itt a helyem. Valami teljesen más feladatra vágyok. (Örülnék, ha valaki megmondaná, mi is az.)

A családban tényleg kevés a nézeteltérés. Jól elvagyunk. Megünnepeljük a születés- és névnapokat, jókat eszünk-iszunk, megbeszéljük, ki született, ki halt meg, mit csinált a szomszéd és milyen idő várható a héten. De ha jobban belegondolok, nem igazán akadnak tartalmas, örömkönnyeket fakasztó beszélgetések vagy meghitt pillanatok.

A lakással tényleg semmi gond, hatalmas és teljesen felújított. Álmaimban azonban gyerekkorom óta bekúszik egy képsor, amelyben egy erdőszéli házikóban élek, háziállatokkal és nagy kerttel, ahová a kíváncsi őzikék és szarvasgidák gyakran bekukucskálnak.

Szóval, látszólag minden rendben, de úgy érzem mintha eddig nem a saját életemet éltem volna. Most, hogy végre tisztul a kép, mondtam is magamnak: „Gyerünk, Zizi! Mire vársz? Találd meg önmagad és változtass, hogy a mélyre ásott álmaid valóra váljanak!

0

Neked írtuk
Jó a rutin?

Ez a nap is ugyanúgy kezdődik, mint a többi! Nehezen térsz magadhoz, bízol abban, hogy a két bögre kávé majd segít. És valóban: miután felhörpinted, a szemeid már félig kinyílnak. Csipa ki, szőr le, illat fel és már indulsz is a munkába.

A napi feladatokat fásultan, kedvtelenül, monoton unalomban végzed akár egy robot. Időnként úgy érzed, váltanod kellene, de aztán a kényelmes éned meggyőz, hogy jó ez így neked. Munka után sietsz haza. A dugó kicsit kiborít, ezért a fejgörcs megelőzése érdekében bekapsz egy pirulát. Energiaszinted közel a nullához.

Otthon összedobsz egy gyors vacsorát, s miközben befalod, lehuppansz a TV elé és felhívsz pár ismerőst. Mivel időt akarsz nyerni, egyszerre falsz, bambulsz és pletyizel. Egyikre sem tudsz igazán odafigyelni, a zabálástól görcsölni kezd a gyomrod, fogalmad sincs arról, mi fut a képernyőn és már nem is tudod, hogy ki van a vonal végén! Későre jár. Még aggódsz egy sort, mert holnapra esőt jósoltak, a csekkeket sem fizetted be, ráadásul jön az anyósod. A zaklatott nappal után álmatlan éjszaka következik. Másnap újra fáradtan ébredsz, és kezded az egészet elölről!

Aztán egy reggel már nem kelsz fel többé! (Ez az, amit még Te sem fogsz megúszni!) Majd „odaát” szembesülsz azzal, hogy másként is lehetett volna …. csak Te ebben az életben sem találtad meg Önmagad!

Ne azt kérdezd, van-e élet a halál után, inkább elmélkedj el ezen: „VAN-E ÉLET A HALÁL ELŐTT?”

0