Your address will show here +12 34 56 78
Neked írtuk
Befolyás, látszat, valóság

Egy inkarnáció alatt születéstől halálig sok-sok minden történik velünk, körülöttünk. Mindig résztvevők vagyunk, akár hisszük akár nem.

Ha nem vagy tudatos (nem vagy a toppon), akkor is elérnek a hatások. Érdemes ott lenned (a jelenben), figyelned, hogy tanulság lehessen számodra bármi, ami megtalált. Sajnos mindennel azonosulsz ahelyett, hogy tudatosulnál. Elhiszel olyan véleményt, kritikát is, amelyet józan ésszel, jelenléttel visszautasítanál. Hagyod magad bemocskolni mások által, mert egyszerűen hitelt adsz ítéleteknek. Ne feledd már az is hiba, ha hagyod magad letéríteni a saját utadról. Ne ülj fel a környezetedben élők “jobban rálátok, mint te” véleményére.

A látszat nem valóság, ne higgy el mindent, mert lehet, hogy az ellenséged a barátod azzal, hogy valami fontosra hívja fel a figyelmedet. A barátod meg a legnagyobb ellenséged, mert az állandó óvással egy fontos megtanulandó  leckétől térít el “majd én segítek neked” hozzáállással.

Vagyis óvatosan a befolyásolással, mert ha hagyod magad, tévútra kerülhetsz. Ha viszont te befolyásolsz, nem neked szánt terhekkel gazdagodsz. Mindenki céllal születik, megy előre, és a világegyetem szempontjából tök mindegy tudatos-e vagy sem, mert egyszer úgyis megérkezik. Ne avatkozzatok bele mások életébe, elég mindenkinek a sajátja, sőt néha sok is.

0

Neked írtuk
Mi van belül?

Ami benned zajlik láthatatlan. Aki néz téged, semmit nem tud rólad, nem tudja, hogy fáj a fejed, a hasad vagy hasogat az oldalad. Fogalma sincs arról, hogy szerelembe estél vagy éppen félsz valamitől. Nem tud sem a nyűgjeidről sem az örömödről.

Amit belül érzel, nem tudod másnak bizonyítani, nem vizsgálhatja, nem tehet vele semmit. Ha mindezt a tudomány oldaláról vesszük szemügyre, nem létezik, hisz nem mérhető, nem kimutatható. Persze, ha érzel valamit, nem mondhatod, hogy nincs, tudod, hogy ott van belül. De hivatalosan sajnos nincs, mert már annyira elbutultunk, hogy a saját életünket sem hisszük el.

Olyan világban élünk, ahol nem figyelünk a belsőnkre, mert a tudományos anyagelvű paradigma szerint belül nincs semmi. Szép lassan függővé válunk környezetünktől, az emberektől, már nem tudunk magunkra támaszkodni.

Már mások mondják meg szomorú legyél vagy vidám, ugyanis állandó kommunikációval (hírekkel, újságokkal, híradóval, – szörnyű, de a Facebookon való gyakori politizálással) elérik, hogy jó vagy rossz kedved legyen. Boldog vagy, amikor dicsérnek, a béka feneke alatt vagy, ha szidnak, mert már mindent elhiszel. Vélemények sokaságától váltál függővé.

Ha végre nyitnál és befelé figyelnél, egyre kevésbé bántanának a kritikák, és leperegnének rólad a vélemények. Elindulna egy belső növekedés a figyelem által, mert amire figyelsz, ott energiabőség keletkezik. Mondhatjuk úgy is, az önmagadba vetett bizalom táplál és megerősít.

0