Jó a rutin?

Ez a nap is ugyanúgy kezdődik, mint a többi! Nehezen térsz magadhoz, bízol abban, hogy a két bögre kávé majd segít. És valóban: miután felhörpinted, a szemeid már félig kinyílnak. Csipa ki, szőr le, illat fel és már indulsz is a munkába.

A napi feladatokat fásultan, kedvtelenül, monoton unalomban végzed akár egy robot. Időnként úgy érzed, váltanod kellene, de aztán a kényelmes éned meggyőz, hogy jó ez így neked. Munka után sietsz haza. A dugó kicsit kiborít, ezért a fejgörcs megelőzése érdekében bekapsz egy pirulát. Energiaszinted közel a nullához.

Otthon összedobsz egy gyors vacsorát, s miközben befalod, lehuppansz a TV elé és felhívsz pár ismerőst. Mivel időt akarsz nyerni, egyszerre falsz, bambulsz és pletyizel. Egyikre sem tudsz igazán odafigyelni, a zabálástól görcsölni kezd a gyomrod, fogalmad sincs arról, mi fut a képernyőn és már nem is tudod, hogy ki van a vonal végén! Későre jár. Még aggódsz egy sort, mert holnapra esőt jósoltak, a csekkeket sem fizetted be, ráadásul jön az anyósod. A zaklatott nappal után álmatlan éjszaka következik. Másnap újra fáradtan ébredsz, és kezded az egészet elölről!

Aztán egy reggel már nem kelsz fel többé! (Ez az, amit még Te sem fogsz megúszni!) Majd „odaát” szembesülsz azzal, hogy másként is lehetett volna …. csak Te ebben az életben sem találtad meg Önmagad!

Ne azt kérdezd, van-e élet a halál után, inkább elmélkedj el ezen: „VAN-E ÉLET A HALÁL ELŐTT?”