Németh Róbert: Sosem késő
Folyton pörögtem, meg nem álltam,
Folyton pörögtem, meg nem álltam,
van is már házam, váram, gyáram.
De testem fáradt, lelkem távol.
Életem párja mással táncol.
Rég észre kellett volna vennem,
a „sok a jóból” szétszed engem.
Későn ébredtem, nincs mit tenni,
elfelejtettem boldog lenni.
Maradt erőm, így nem dőlök hátra,
mosolyt fakasztok lebiggyedt számra.
Jöhet az öröm, a belső béke.
Bármi volt eddig, szép lesz a vége!
Esztergom, 2021/8/24