Németh Róbert: A gólya golyója
Szomorú a szomszéd gólya,
Szomorú a szomszéd gólya,
mert még nem volt hógolyója,
mire a tél hozzánk elér,
ő már Afrikában henyél.
Képzeljétek, idén nyáron
megcsúszott a békanyálon.
El is repedt mindkét szárnya,
bevitték a klinikára.
Állapota lassan javult,
hetekig fészkében lapult.
Ősz lett, falevelek hulltak,
társai útnak indultak.
Ő viszont nem repülhetett,
velünk töltötte a telet.
Vártuk, jöjjön a Télapó,
vele együtt megjött a hó.
Szóltam is a madárkámnak,
az álmok valóra válnak.
- Gyerünk, kapd hát össze magad,
csodás a hó, csillog, tapad!
Rémülten lesett a gólya,
tele lett a bugyogója.
- Ez a fehér izé fagyos,
azt hittem, hogy tejszínhabos!
Ezen nagyokat kacagtam,
bundás kesztyűm neki adtam.
Fel is húzta a szárnyára,
nem volt már több nyavalyája!
Boldog most a szomszéd gólya,
volt rengeteg hógolyója.
Máris van egy újabb álma:
még szívesen korcsolyázna!
Pilisszántó, 2018.09.11.