ÓRIÁSKERÉK
Rájöttem, az életem egy óriáskerék,
fent élvezem, de ha leér, csak üvöltenék!
Megpróbáltam fent maradni, sajnos nem lehet,
mert a kerék útja mindig a mélybe vezet.
Azt hittem az elején,
ha fent leszek a tetején,
míg jól esik, maradok,
lefelé nem haladok.
Nincsenek tündérmesék,
folyton forog a kerék,
megtanultam, mi a rend:
egyszer fent és egyszer lent.
Felnőttem, nem számolom már az éveket,
felhőtlen’ bámulom a tiszta kék eget.
Ha a kerék mélybe száll, az csak egy feladat,
istenien érzem odalent is magamat!
Nincsenek tündérmesék,
folyton forog a kerék,
megtanultam, mi a rend:
egyszer fent és egyszer lent.
Folyton forog a kerék,
ez benne a csodaszép,
megtanultam, mi a rend:
egyszer fent és egyszer lent.
Egész világ az enyém,
engem hord a tenyerén,
sejtettem az elején,
Te vársz rám a tetején!