Németh Róbert: MINDIG FOGD A KÉT KEZEM!
Éveken át kerestelek.
Éveken át kerestelek.
Jöttek nyarak, múltak telek,
ilyen-olyan kapcsolatok,
kihűlt mind. Most majd’ megfagyok.
Már mindenütt kutattalak,
hívtak erdők, hegyek, tavak.
Szívhez szóló jelre várok.
Tudom, egyszer Rád találok.
Lelkem súgta, létezel,
egy nap majd megérkezel.
Nem szólsz, csupán rám nevetsz.
Talán most még mást szeretsz.
Így is történt, Veled élek.
A napjaink meseszépek.
Már nem csak álmodom róla,
mintha nem is igaz volna!
Álom minden pillanat,
suttogunk a fák alatt.
És ha olykor elveszem,
Te fogod a két kezem.
Lelkem tudta, rám találsz,
egybeköt az égi nász.
Te lettél a mindenem.
Mindig fogd a két kezem!