A véletlen
Az iskolában sokat tanultunk róla valószínűség számítás néven. Emlékszem volt olyan is, hogy a valószínűség közelített a nullához. Láss csodát, mégis megtörtént. Akkoriban még nem elmélkedtem el ezen, a nevelés megtette hatását, nem hittem semmiben, csak abban, amit látok, hallok, tapasztalok vagy kiszámítok. Ma már nincs így, sok minden történt velem, amelyek gyökereimben változtattak meg. Hiszek már abban, amit nem látok, de érzem a bőrömön (levegő), megálmodom, majd megtörténik, valószínűsége közelít a … Leggyakoribb meglepő történés, a gondolatok megvalósulása volt. Valaki eszembe jutott, és egyszer csak felszállt a villamosra amin utaztam, megcsörrent a telefonom, és tudtam ki hív, jött tőle egy levél, írt egy e-mailt stb.Ez egyik sem egzakt a tudományos nomenklatúrát követve, de ettől függetlenül igaz, egzakt ide vagy oda. Párommal sokszor kockáztunk, egyik este azt mondta, akkor megyünk lefeküdni, ha négyszer egymás után eltaláljuk, hányas számot dobunk. Felváltva dobtunk, és a saját dobás számát kellett megjósolni. Azt gondoltam, akkor ma nem alszunk, ez tuti nem sikerülhet. Öt perc múlva már mentünk fogat mosni (fluoridmentes fogkrémmel), pedig ez aztán messze van az egzakttól. Később olyan is volt, hogy kérdeztek, én válaszoltam, pedig fogalmam sem volt a kérdésről. Szégyelltem magam, gyorsan utána néztem, és legnagyobb megdöbbenésemre „igazat” szóltam.
Mára naponta történik velem ilyesmi, nem nézek utána, mert úgyis ellentmondana az eredmény mindenféle valószínűségnek. Az igaz dolgokról hasonlóan vélekedek, szerintem ami elgondolható az igaz, legalábbis az én olvasatomban. Aki nem hiszi, járjon utána, ha tud! Lehet igaz az is, amiről nem hiszed.
