…akár hiszed, akár nem!

Materiális szemmel nézve hülyeség az állítás, mert csak gond, probléma kerül eléd. Ha még a külvilág híreit, reklámjait is beengeded, biztos lehetsz a negatív hatásokban. Felül kell emelkedni a vaskor paradigmáján (anyagelvűség), hogy értelmezni tudj.

Aki kijárta az élet iskoláját, már kilát az anyagból, tudja, minden úgy tökéletes, ahogy van. Ez a nagybetűs Igazság. Persze ehhez legalább mahajánásnak kell lenni – buddhista megnevezést használva -, ahol megjelenik a külső, jobb esetben a belső mester azért, mert már jól haladsz, figyelsz, tudatosulsz.

Ha feltételezünk egy „jó teremtőt”, hívjuk most Jó Istennek, akkor biztosak lehetünk abban, hogy aki tökéletesíteni akarja magát itt a földi síkon, nem jár a jó úton, a „jobboldali ösvényen”. Nincs hite, nem tudja, hogy úgy van jól, ahogy van. Ő is a teremtés csúcsa, hisz Isten méltónak találta a létezésre. Fogadjunk el helyzeteket, ne kapálózzunk, rugdaljunk, hárítsunk, hanem tanuljunk belőle, és lépjünk tovább.

Az egó sosem szeret haladni, szívesen várakozik, mert ha célt ér, már nem érzi olyan jónak a teljesülést, amire korábban vágyott. Fölösleges köröket futsz, tökéletesíted magad, zsírtalanításra mész, feltölteted az ajkadat, nagyobb melleket és csinos popsit csináltatsz. Borotválod a fejbőröd, hogy mások ne lássák, kopaszodsz. Az egó játszik az idővel, múltat és jövőt gyárt, csak ne kelljen a jelenben tartózkodnia. Pedig igazából csak a most tökéletes. Így te is, mert mindig most van. Úgy vagy jól, ahogy vagy.

Az életenergia olyan, amilyen, úgy jó, ahogy van! Ne akard megfejteni, mert materialista módszerekkel egyre távolabb kerülsz az Igazságtól.

Keresd mindig az egységet a különbözőségek helyett. Ha így teszel, nem „esel bűnbe”, vagyis nem bírálsz, nem kritizálsz, hanem mindenkit úgy fogadsz el, ahogy van, mert mindenki úgy jó, ahogy van.