Ebbe a könyvbe olyan versek kerültek, amelyek motiválnak, lelkesítenek, ráébresztenek, löketet adnak és arra buzdítanak, hogy találd meg mindenben és mindenkiben a csodát – elsőként önmagadban! – Németh Róbert
Mit érek én?
Mit ér a szó, ha más nem hallja?
Mit ér a jó, ha rossz sugallja?
Mit ér a bók, ha meg sem kaptam?
Mit ér a csók, ha máson csattan?
Mit ér a kút, ha kong az alja?
Mit ér az út, ha nem jársz rajta?
Mit ér az úr, ha nincs már szolga?
Mit ér a nyúl, ha nincs több róka?
Mit ér a láb, ha nincs mit hajtson?
Mit ér a kéz, ha nincs kit tartson?
Mit ér a ránc, ha bölcs nem lettem.
Mit ér a tánc? Ő nincs mellettem.
Mit ér a pénz, ha nincs más kincsem
Mit érek én, ha semmim sincsen?
Nem ér ez így. Már mást kell hinnem.
Bár semmim sincs, az enyém minden!
Te voltál
Te voltál, akire mindig is vártam.
Szemedbe néztem és szívedbe láttam.
Melletted tölthettem több tucat évet.
Megéltünk jót, rosszat, csúnyát és szépet!
Ha erőm elfogyott, mellettem álltál.
Ha el is tévedtél, hazataláltál.
Amire vágytunk, azt mindig elértük.
Ami nem szívből jött, inkább nem kértük.
Kacagtál – nevettem.
Meséltél – szerettem.
Főztél rám. Gyakran volt
sok só a levesben!
Bejártuk Velencét,
hat nap volt, lehet hét.
Imádtam nézni, hogy
falod a cseresznyét.
Több évtizeden át voltál a társam,
ezernyi emlékünk itt maradt nálam.
Átszálltál nemrég egy másik világba,
csend költözött be a part menti házba.
Igyekszem derűsen tenni a dolgom,
kis, lyukas mamuszod poros a polcon.
Még most is érezlek, habár nem látszol.
Jövök majd utánad, s folytatjuk máshol!
Lakat a számon
Mélyen belül hordom,
fojtogatja torkom.
Fel nem tárom.
Hogy mondjam ki? Halkan?
Vagy üvöltsem: Baj van!
Tervem gyártom.
Szemtől-szembe kéne,
vagy inkább levélbe’?
Isten tudja.
Van, amit az ember
kimondani nem mer.
Jól eldugja.
Buggyanjon ki egyszer,
mire megöregszem.
Nincs több párdon!
Könnyes szemmel jelzem,
nincsen hozzá merszem.
Lakat a számon.